Önfejlesztő Műhely

Hétfő este pár barátommal elmentünk a Láthatatlan kiállításra. Na ebből mi az önfejlesztés?!?!?!

2 napja az események hatása alatt vagyok. A rendelkezésre álló információk 70-80-át vesztettük el azzal, hogy nem láttunk semmit. “Vak vezetőnk” pedig még mindig rendelkezett azzal az információ mennyiséggel, amely neki máskor is rendelkezésére áll. Egy kör bemutatkozás után pontosan tudta, hogy milyen nevek vannak a csapatban(8fő) és azt is tudta egy idő után, hogy ki hol van a teremben. Még soha nem éreztem azt, hogy valaki ennyire figyelne rám. Bármikor megszólított, mindig pontosan felém beszélt.

Látjuk, hogy mindenkinek a saját neve a legfontosabb? Bemutatkozáskor megjegyezzük a másik nevét? Ha 8-an bemutatkoznak, hány embernek tudjuk megismételni a nevét. Gyakorolni kell az ilyen helyzeteket. Egy trükk lehet megismételni az illető nevét és azt mondani, hogy “örülök a találkozásnak”. Egyszer már magunk is kimondtuk a nevét, talán jobban rögzül.

Látjuk, hogy aki tétován mozog, annak segítségre van szüksége? Amint valaki a falat követve kereste a helyes utat, “vak vezetőnk” oda ugrott és segített a helyes út megtalálásában. Mi segítünk másokon? Nem csak fizikálisan, de összekötünk kapcsolatokat, melyek hasznosak lehetnek egymásnak? Nem mindig a saját érdek követése hoz igazán értékes emberi kapcsolatokat.

Látjuk, hogy egyedül mire vagyunk képesek? Sokkal több ez, mintha csapatban dolgoznánk? A sötétben egyedül biztos, hogy minden akadályon megbotlottunk volna és bevertük volna a fejünket minden kiálló tárgyba. A csapat tagjai felhívták egymás figyelmét, ha valami akadályba ütköztek, így sokkal nagyobb biztonságban és gyorsabban jutottunk át egy-egy helyszínen.

Sok mindent nem láttunk a sötétben, de egymásnak segítettünk, egymáshoz értünk, megtanultuk beazonosítani a másikat, mert tudtuk, hogy szükségünk van egymásra. Nyolc teljesen átlagos ember ment be, de mikor kijöttünk, mindenki tudta, hogy valami érdekes dolog történt bent. Sajnos csak bent. Kijöttünk a fényre és elfejeltettük, hogy egymás kezét kell fogni. Úgy gondoltuk, hogy kint már mindenki boldogul a megszokott világban. De tényleg nem kell fogni egymás kezét?

Ajánlom mindenkinek a kiállítást. Nemsokára újra megyek, szervezem a csapatot.

Úgy hozta a sors, hogy ezen a héten nem találkoztam az Önfejlesztő műhely érdeklődőivel, de cserébe létrehoztunk egy Mastermind csoportot. Ebben nem állapodtunk meg és nem is szó szerint kell venni a dolgot, de egy igen jó társaság gyűlt össze, hogy játszunk Robert Kiyosaki Cashflow nevű játékával. 3 óra alatt mindenki kijutott a mókuskerékből és a nagymenők gyorsítósávján lépkedett.

Volt aki sokadszor játszott, de voltunk kezdők is ketten. Az öt játékosból 4-nek pénzügyi végzettsége volt, csak én voltam mérnök, de annyi előnyöm volt, hogy elolvastam már 3 Kiyosaki könyvet és úgy álltam neki a játéknak, hogy volt némi fogalmam a tennivalókról. Profi pénzügyeseink természetesen jól nyomták, de a szerencse is kellett, hogy valaki a gyorsítósávba léphessen. Ott már nem volt stressz és a bank is jobban tettea dolgát…

A játék jó, hiszen megtanít bánni a hitelekkel, részvényekkel, ingatlanokkal, “kacat”-okkal. Remélhetőleg nem kell sokat várni a következő összejövetelig, hogy a játék kiegészítő készletével is megismerkedhessünk. Most 5-en játszottunk és még volt egy használaton kívüli bábú:-) Jelentkezők már vanna a helyre szerencsére, csak a logisztikai gondokat kell megoldani.

Még jobb volt viszont újra találkozni egy játékostárssal, aki megosztotta befektetési szándékát és kérte, hogy beszáljük át a lehetőséget, ahogy az játék közben is megtettük. Na ezért mondtam, hogy létrejött egy Mastermind csoport, mert úgy néz ki, hogy ezek után már nem önálló harcosként fogunk továbbhaladni az élet mókuskerekében, hanem megbeszéljük egymással a lehetőségeket és akár együttműködésre is keresünk lehetőséget.

“A világ leggazdagabb emberei hálózatokat keresnek és építenek, mindenki más munkát keres” – Robert Kiyosaki, Gazdag papa, szegény papa

Mivel 2 órás filmet néztünk meg legutóbb, nem tudom röviden összefoglalni a látottakat, de egy érdekes beszélgetésről ejtenék pár szót, ami egy valós történeten alapuló filmről szólt. A film főszereplője Will Smith, aki Chris Gardner-t alakítja. Nem csak az amerikai álomról szól a film, a beszélgetés résztvevőinek ennél sokkal többet. Chris Gardner soha nem adja fel. Felesége egy könnyebb utat választ és elhagyja, a lakást nem fizeti időben, ezért távoznia kell az bérleményből, a motelt sem tudja fizetni, néha a hajléktalan szállás is megtelik, mire megérkezik oda fiával. Utolsó 7 dollárjából főnöke 5-öt elkér taxira… Ám Chris minden lehetőséget kihasznál, hogy visszaszerezze elveszett vagyonát, hogy túléljen és közben tanuljon, dolgozzon egy ígéretes jövő érdekében. A filmet teljesen nem mesélem el, legyen belőle ennyi és a következő részlet elég:

Részlet az “A boldogság nyomában” című filmből

Jó volt látni, hogy nem csak nekem tetszett a film, de mások is nagyon nagy örömüket lelték benne, ezért merem másoknak is ajánlani. A film címe: A boldogság nyomában (The Pursuit of Happiness).

A pénzügyi tréner, Alan Williams hívja fel figyelmünket a szabályok ismeretére ebben az öt és fél perces videóban.

Sok pénzügyi játékban – 0%-os hitelkártyát rendelünk – veszünk részt, de ismerjük a szabályokat, vagy csak akkor amikor hirtelen 35%-os kamatot fizetünk hitelkártyás tartózásunk után?

Az egyik legjobb módja, hogy megismerjük a szabályokat nem más, mint, hogy beszéljünk egy pártatlan tanácsadóval, aki ismeri a szabályokat, és el tudja magyarázni azokat nekünk. Győződjünk meg arról, hogy amit gondolunk valóban az igazság és a teljes igazság.

A pénzünkért, bevételeinkért minden nap megdolgozunk, de tudjuk, hogy ez honnan jön és mit jelent, ha kiadjuk valamire? Tudjuk, hogy mire adjuk ki? Egy átlagos ember nem sok időt tölt a pénzügyi folyamatok megismerésével.

Néhány információ ebben a videóban különösen fontos az amerikai piacon, de az általános elvek érvényesek mindenhol.

Tegnap megint összejött a maréknyi csapat és közösen néztünk meg két filmet majd beszélgettünk róla. Szerény létszámunkra még a statisztikusok keresik a magyarázatot, de már megint a minőséget emelném ki. Tudom, a 3.-ról kimaradt a beszámoló, de jobb részt venni, mint összefoglalót olvasni.

A válság elutasításáról szólt hozzánk Ivan Misner, aki a BNI alapítója és egy  kapcsolatépítő mester, előadó. Rájött arra, hogy a kapcsolati tőke mennyire fontos és ezért 1985-ben megalapította vállalkozását. Legfontosabb mondanivalója az volt, hogy a válság csak hozzáállás kérdése. A megfelelő gondolkodás és ötlet azonnal előnyünkre kovácsolhatja a válságot és ekkor már mi sem negatívan beszélhetünk ismerőseinkkel, hanem örülhetünk, hogy megtaláltuk a kiutat. Egy történetet is hallottunk tőle, mely főszereplője az ingatlan piac összeomlásakor nem arról beszélt egy társaságban, hogy nem lehet eladni, hanem arról, hogy milyen jól megy, hiszen estek az árak és régi vevői, akik drágának találtak bizonyos ingatlanokat most potenciális ügyfelekké váltak és ő ezt kihasználja és felkeresi őket ajánlatával. Misner csak emlékeztetett a régi igazságra, hogy minden a fejünkben dől el és sikerünk kovácsai mi vagyunk.

Kicsit próba jelleggel most a második videó hosszabb volt, mint egy óra. Mivel Jim Cathcart igen érdekes előadó és szakmailag nagyon képzett, a videó akár rövidnek is tűnhet és sokkal tovább is hallgattuk volna a gitáros mestert. Jim amúgy az emberi kapcsolatokat elemzi és írja le könyveiben 32 éves tapasztalatával. Meglepő volt, ahogy előadása elején Jim gitárt kapott a kezébe és énekelni kezdett, de amint ezt megbeszéltük a műhely résztvevőivel, ez csak azért történt, hogy fel tudja venni a kapcsolatot a közönséggel és mutasson olyan valamit, amiben nem annyira kiváló, mint az emberi kapcsolatok elemzésében. Nagyon egyszerű módját választotta annak, hogy közönségét a maga oldalára állítsa és meggyőzze róla, hogy érdemes lesz rá hallgatni a következő egy órában.

Érdemes volt Jim-et hallgatni. Nem csak kiváló előadói képességeit láthattuk, de meggyőző volt felkészültsége is. Jim meggyőződése, hogy nem az számít, mit tudunk, hanem az, hogy ki büszke arra, hogy ismer minket. Mindenki egyetértett azzal a mondatával is, melyben az életet kapcsolatok sorozatának nevezte. Érdekességnek hatott, hogy emlékeink is elsősorban kapcsolatainkhoz kötődnek. Egy nagyon érdekes történetet is megosztott velünk Jim mielőtt újra gitározott volna. A történetet hosszú lenne leírni, de a lényege egy idézhető kérdés, melyet ajánlok mindenkinek: Mit tenne a jelen helyzetben az, akivé válni szeretnél?

Találkozzunk jövő szerdán!

Hány olyan e-mailt kapunk naponta, melynek nincs témája vagy csak egy felkiáltójel van oda téve? És a felkiáltójel is csak azért, hogy a levelezőprogram elküldje a levelet. Szó volt már róla, hogy mikor, hogyan válaszoljunk leveleinkre, de hogyan írjunk mi levelet? Kit tegyünk “To:”-ba és kit “Cc:”-be? Kérjünk-e visszajelzést? Van e-mail etikett, tud róla, olvasta? Egy korai e-mail etikettet Koltay Tibor – Szaniszló István irt és tett közzé az internetet. Szavaik ma is érvényesek, talán kicsit kiegészíthetők. Íme írásuk:

“Levelezési etikett (- eredeti itt)

A papíralapú levelezésnek közismertek a szabályai. Ezeket lényegében az elektronikus levelezés során is be kell tartanunk, még akkor is, ha elmondható, hogy az elektronikus levelezés sokkal kevésbé formális, mint a hagyományos, tehát a konvenciókhoz kevésbé kötelező ragaszkodnunk, például magyar nyelven gyakoribb a tegeződés. Mindazonáltal kinek-kinek magának kell megítélnie, hogy milyen mértékben él ezzel a szabadsággal.

- Mivel a levelezés lényeges kérdése a gyorsaság, ne várakoztassuk sokáig partnerünket, legalább egy sort küldjünk neki, miért nem válaszolunk. (Ez belefér a 2 perces szabályba. – a szerk.)

- Mindig (és lehetőleg a leginformatívabb módon) töltsük ki a Subject (tárgy) rovatot. (Ha jól csináljuk, akkor a címzett a levél megnyitása nélkül tudja, hogy mit szeretnénk tőle. – a szerk.)

- Már említettük, hogy az automatikus válaszfunkció segítségével idézhetjük levelezőpartnerünk levelét. Éljünk ezzel a lehetőséggel, ha lényeges kérdésekre válaszolunk és elképzelhető, hogy levelezőpartnerünk már nem emlékszik a témára. (Célszerű az idézetet elől hagyni és utána tenni válaszunkat. – a szerk.)

- Ugyanakkor pazarlás ilyenkor az egész (hosszú) üzenetet megismételnünk. Inkább töröljünk belőle és csak a reagálásunkat kiváltó sorokat hagyjuk meg a “>” jelek után, amelyet a legtöbb program alkalmaz.

- Sok levelezőprogram lehetővé teszi aláírás-állomány automatikus hozzáfűzését leveleinkhez. Ezeket lehetőleg kisebb terjedelműre komponáljuk meg. Szükségtelen hosszú idézetekkel, ASCII-rajzokkal nehézkessé (a címzett számára esetenként bosszantóvá) tennünk leveleinket. (Sokan felhívják figyelmünket a környezetvédelemre, mielőtt levelüket kinyomtatnánk.Vegülis ezért is használunk emailt és nem faxot. – a szerk.)

- A félreértések elkerülése végett jelezzük, ha tudatosan vagyunk indulatosak, provokálóak. Ezt tehetjük a “Flame!” szóval, vagy az érzelmeket kifejező emoticonok használatával. (Üzleti levelezésben ez visszatetszést kelthet, tehát inkább kerülendő. – a szerk.)

Néhány példa:

Normál mosoly, gúnyos vagy vicces kijelentés esetére. Jelentése: “ez nem komoly!”.

Kacsintó mosoly kacér vagy gúnyos megjegyzéshez.

Rosszalló mosoly.

Ezek szótára, a Smiley Dictionary több helyről is letölthető a hálózaton.

- A csupa nagybetűs szöveget sokan KIABÁLÁSNAK (screaming) érzik és nehezebben is olvasható mint a kisbetűs vagy a vegyes (kisbetűket és nagybetűket egyaránt használó) szöveg.”

Érdemes megfontolni a fentieket, de van még fontos kérdés: To: és Cc:. Címzettnek mindig csak azt adjuk meg, akitől választ várunk. Soha ne várjunk több embertől választ, mert akkor ők is egymásra várnak. A címzett a felelős a válaszért, mint bába a gyermekért. Másolatot kap mindenki, akit informálni szeretnénk az adott témával kapcsolatban. Ha valaki nem válaszol levelünkre, akkor főnökének csak úgy írjunk, hogy ő erről másolatot kap.

Visszaigazolás kérése lehet tolakodó cselekedet is, hiszen arra vagyunk kíváncsiak, hogy mikor olvasta el levelünket a címzett. Én inkább alkalmazom a levél és utána telefon megoldást. Ekkor megtudjuk azt, hogy miért nem olvasta még és mikor fogja elolvasni vagy megválaszolni. Ha nem kérdést teszünk fel, csak biztosak akarunk lenni benne, hogy címzettünk tudomást szerzett mondanivalónkról, akkor elegendő a visszajelzés kérése.

Helyes címzés és tárgy esetén sokkal gyorsabban kapunk választ a megfelelő partnerektől és ezzel növekszik személyes hatékonyságunk.

Ma Trapper Woods egyik iLearningGlobal videójából tanulunk. Ha nem is a teljes videó, de az első majdnem 3 perc itt következik az eredetileg 8 perces videóból:

Szokott körbe járni egy amolyan “küld el 100 barátodnak” e-mail, amely arról szól, hogy minden nap kapunk a “bankszámlánkra” 86400 másodpercet és azt be kell osztanunk, hogy jusson mindenkire és minden jóra. Trapper Woods is hasonló megközelítésben beszél az időbeosztásról. A dobozokban tárgyakat tárolunk, az idő folyamán cselekvéseket végzünk. Egy napot 24 cselekvés dobozra oszt fel és minden cselekvésünket fontosság és sürgősség szerint beoszt.

A napi cselekvéseink besorolása

Bármit cselekszünk a nap során azt a következő 4 kategóriába sorolhatjuk:

• Fontos és Sürgős
• Fontos de nem Sürgős
• Nem Fontos de Sürgős
• Nem Fontos és nem Sürgős

Pirosnak jelöljük azokat a cselekvéseket, amelyeket más cselekvések feladásával kell elvégezzünk. Ezek a fontos és sürgős cselekvéseink. Befolyásolják az időbeosztásunkat, felbukkanásuk váratlan lehet. Tudnunk kell, hogy mikor mondjuk azt, hogy Állj!

Zöld színt kapnak azok a cselekvések, melyek fontosak de nem sürgősek. Ezen cselekvések tartóznak hozzá mindennapi munkánkhoz, ezek hozzák a megélhetést. A zöld cselekvések járulnak hozzá a harmóniánkhoz. A zöld besorolású cselekvéseket tudnunk kell ütemezni és időben el kell kezdenünk őket, hogy.

Sárga színt kaptak azok a cselekvések, melyek nem fontosak, de sürgősek. Ilyen tud lenni egy telefon hívás, egy váratlan látogató vagy akár egy e-mail. Ilyenkor megszakítjuk folyamatban levő cselekvésünket és az új, nem fontos eseményben veszünk részt. Ilyen típusú cselekvéseknél körültekintően kell eljárni: foglalkozzunk-e az új e-mailel vagy váratlan látogatóval.

Trapper Woods szürkével jelöli azokat a cselekvéseket, melyen nem fontosak és nem is sürgősek. Ilyen a reggeli pletykalap olvasás vagy esti sorozat megtekintése a tv-ben. Ezekre tudni kell “Nem”-et mondani.

Kezdjük el színezni a napunkat és meglátjuk, hogy mennyi fontos és sürgős dolgot végzünk. Később felhasználhatjuk napunk tervezésénél, hogy melyek azok a cselekvések, melyeket kihagyhatunk a napi folyamat sorából ezzel időt spórolva meg az igazán fontos dolgoknak.

Július elején felkerült egy videó az internetre, amely 4 nap alatt 1 millió emberhez jutott el. A videónak köszönhetően egy kártérítési igényre azonnal született megoldás.

Nézzük tehát a történet elejét. Dave Carroll úgy döntött, hogy megírja a következő számot:

De miért is írta meg ezt a számot Dave? Mert sehogy nem tudta érvényesíteni utazás biztosítását. Poggyászként feladott, az út során összetört gitárja javítását szerette volna bevasalni a United-on, de 9 hónap alatt senki nem foglalkozott problémájával. Megírta tehát ezt a dalt és feltette az internetre. Szerette volna, ha egy év alatt 1 millió ember megnézni a dalt, melyben elmondja, hogy a United összetöri a gitárokat. Nos 4 napot kellett várni a kívánt nézőszám eléréséhez és még aznap Dave már a köszönetet is mondott a United-nak, mert azok vállalták a kártérítést. Igen, de Dave ezt felajánlotta jótékonykodásra:

Dave internetes akcióját felkarolta a gitár készítője is egy kis önreklám keretében:

Nem csoda tehát, hogy a United hamar vállalta az ügyek rendezését, Dave kártérítését.

Ön tudja, hogy milyen jogai vannak, mint fogyasztó? Jótállás, garancia, szavatosság… Mondanak ezek a szavak valamit? Sokszor nem vagyunk tisztába a fogyasztói jogainkkal. A fenti kis mese tanulsága, hogy ha biztosak vagyunk benne, hogy szolgáltatónk, kereskedőnk, beszállítónk hibázott, akkor nekünk jár kártérítés és a megfelelő módszer alkalmazásával be is hajthatjuk igényünket.

Sok a tennivalónk és nagyon sok elvárásnak kell megfeleljünk. Mielőtt visszavesszük az irányítást saját életünk felett, meg kell válaszolni a következő kérdéseket:

Ki vagyok én valójában? Miben vagyok tehetséges? Mit szeretek csinálni? Sikeres vagyok?

Ha bármit csinálhatnék, miben lennék profi?

Képzelje el, hogy van 20 milliója a bankban és van még tíz éve. Mit kezdene a pénzzel és az idejével? Írjon össze 10 célt, amit el szeretne érni! Melyik az a cél, amelyik a legfontosabb ezek közül? Ez kell a középpontban kezelni. Ha bármi tennivaló van, ami nem vezet ehhez a célhoz, akkor máris megvan, hogy milyen feladatot adhatok át másoknak vagy hagyhatok ki az életemből. Ekkor további források szabadulnak fel,melyeket a nagy cél édekében hasznosíthatunk.

Brian Tracy gondolatai: